Lépéseket hallok.

Izgatott vagyok!

Ő az! Csakis Ő lehet.

Nyílik a szekrényajtó, kihúzom magam. Sokan laknak itt, de tudom, hogy engem választ. A kezébe simulok. Összeillünk.

Előveszi a legszebb ruhám és magához szíjaz. Majd kiugrok a bőrömből izgalmamban! Vajon hová megyünk? Mit fogunk csinálni?

Ismerős illat lengi be a levegőt. Harmatos moha és nyírfa illat. Végre megérkeztünk. Jól ismerem a helyet, számtalanszor jártunk itt.

Levetem a ruhámat. Játszik rajtam a fény. Nem vagyok hivalkodó, mint a pökhendi vadász, aki mellettem lakik. Ő vakít. A fényeket tükör módjára otrombán veti szerte szét. Csak a vér tudja megtörni gőgös fizimiskáját. Én más vagyok. Tisztelem a gazdám. Felületem, mint a millió és millió barázda a rónaság végtelenbe nyúló megművelt szántóin. Nem csillanok. A nap sugaraival arcát simogatom. Jól bánik velem. Eszköz vagyok. Szolga vagyok – jó szolga, aki mindent kibír. Jó szolga, aki az életét adná a gazdáért. De Ő más!

A gazdám szeret engem. Sosem érezteti, hogy szolga vagyok. Keményen dolgozunk egész nap és mikor delelőn az idő, megpihenünk. Úgy bánik velem, mint egy társsal. A combjához simulok, a tűz már ropog. Nem vagyok türelmetlen. Az idő összekovácsolt minket. A tűz csillapodik, mintha tudná, nem ő a főszereplő. Nem állhat közénk, mert ő egy kívülálló, akivel gyakran vet össze a sors. Megidézzük, ismerjük, de soha nem sikerült megszelídíteni. Ma kicsit goromba volt, de nem acsarkodik tovább. Visszahúzta nyelveit és szelíden izzik.

Itt az idő!

A szalonnacsíkok úgy izzanak az alattuk szunnyadni látszó őserő fölött, mint aki lóhalálában szeli át a sivatagot. Serceg. A zsarátnokra csöppenő zsír, felhergeli a tüzet. Ő már elfáradt, de a szemtelen nem hagyja nyugodni. Újra feltámad, fenyegetően kiölti nyelveit és nekiront az aranybarna szalonnának.

A gazdám számított erre. Jól ismeri már milyen szeszélyes. Finoman megpiszkálja. A tűz megnyugszik. Lassan hamuvá változik. Magának való. Sosem marad sokáig.

A szalonna ropog. Tudom, hogy az első falat az enyém. Utat török át a kérges külsőn és átvágom a puha belsőrészeket. A zsír fröccsen. Szeretem.

Haza indulunk. Ma nem a vadon lesz a hálószobánk. Alkonyodik mire a határba érünk. Fáradtak és mocskosak vagyunk. A gazda első dolga, hogy megfürdet. A vízcseppek lemossák az egész napi kemény munkát. Megtöröl. Szép vagyok. A mai nap nem hagyott nyomot rajtam. Vigyázott rám. Társként kezel, bár tudom, csak egy szolga vagyok.

Sosem bántanám.

Fürdés után beolajoz. Tudom, hogy néhány napig várnom kell rá. A szekrénybe tesz. Itthon vagyok, mégis úgy érzem, mintha börtönben lennék.

Sok a szomszéd. Jönnek-mennek, de tudom, hogy legközelebb is én kísérem el. Tudom, mert a többieknek nincs lelkük. Ők csak átutazóban vannak.

Hálás vagyok. A gazda lelket adott és míg bírom erővel, hűséggel szolgálni fogom. Ő az én gazdám. Más kezében csak tárgy vagyok, de neki szolga és társ vagyok.

Bushcraft kés vagyok!

10 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.