A primitív tűzgyújtás egy jól ismert és bevált módját szeretném kicsit közelebbről is megismertetni az érdeklődőkkel.

Talán ez a módszer volt a legelterjedtebb és legnépszerűbb Európában a 16.-19. század között, a modern gyufa kialakulása, megjelenése előtt. Szerintem még ma is hasznos jártasság. Ne keverjük össze a modernebb szikravetős módszerekkel (gondolok itt a ferrocerium rudakra, magnézium tömbökre, stb…). Ehhez a tűzgyújtási metódushoz három fő összetevőre van szükségünk:

  1. acél (keményre edzett szénacél) “tűzpattintó” (steel)
  2. kovakő (flint)
  3. éleszték, ami képes elkapni és megtartani a csiholt szikrát (tinder)

Ez utóbbi leggyakrabban a taplógomba (aminek az előkészítéséről nagyon jó cikket olvashattunk a régi MTP portálon…”XY”…tollából) vagy elszenesített pamutdarab, juta esetleg kender-kötél. Ezeket a kellékeket egy külön tarsolyban, szütyőben vagy dobozban hordták magunkal a korabeli utazók, erdőjárók. Ezen kívül természetesen szükség van további száraz élesztékre és rőzsére, gyújtósra, tűzifára.

Ready

A módszer lényege, hogy a  kovakő és az acél összeütésével szikrát pattintunk és ezt a szikrát felfogjuk a taplóban, amiben ettől kis “parázs” keletkezik és egyre terjedő izzásba jön. Az izzó taplót egy előre elkészített száraz madárfészekszerű élesztékbe csomagoljuk és módszeres fújással szítjuk, amíg lángra nem lobban. Ennél a fázisnál kihasználhatjuk az esetleges légmozgást is, mivel  ebben az esetben a szél segít, nem ellenségünk (ez előny a gyufával, öngyújtóval szemben…). Ezután a lángra lobbant élesztéket a már előre összekészített, tetszőleges alapú tűzrakásba helyezzük és hamarosan barátságos, ropogó tábortűz mellett melegedhetünk.

Tuz

Kicsit részletesebben:

Mikor a kovát és az acélt összeütjük, a kova éles, kemény széle leválaszt egy apró acéldarabot és ez az acéldarab a leválasztás közben keletkezett hő és a levegő oxigénjének segítségével “begyullad”, amit mi repülő szikraként látunk.

A kovát és az acélt mindkét irányban össze lehet  koccintani (tehát az acélt a kovához, vagy a kovát az acélhoz). Mindkét esetben kapunk szikrát, de ennek függvénye, hogy hol helyezzük el a taplónkat. Ha a kovát koccintjuk az acélhoz, akkor a tapló alulra (esetleg a földre, az élesztékkupacba) kerül. Szerintem, ez a megközelítés nehezebben kivitelezhető és ezért én az acélt koccintom a kovához. Más esetleg pont fordítva tapasztalja… Számomra  ez vált be jobban, sokkal könnyebbnek, megbízhatóbbnak találom és ezt is próbálom bemutatni. Tehát, (jobbkezeseknek..) bal kezünkben a kovakő tetejére helyezzük a taplónkat, egészen közel (szinte egy vonalban) a szélével és hüvelykujjunkkal rászorítjuk.

Strike

Ezután a jobb kezünkben tartott acéllal gyors, felülről lefelé irányuló, nem túl erőteljes mozdulattal (szinte csak súrolva)  odakoccintunk a kő élére, ahol a tapló és a kova széle egymáson fekszik.

Strike2

Ha a szikrák repülnek akkor jó úton haladunk…Ezt a mozdulatot ismételjük, amíg meg nem pillantjuk a kis izzó pontot a taplóban. Ez az izzás ha egyszer beindult már nem fog kialudni, amíg az anyagot fel nem emészti. (Az itt következő képen látható a kialakult és amőbaként terjedő izzó pont)

Ember

Ekkor esetleg enyhe ráfújással segíthetjük az izzást, miközben már tesszük is az előkészített élesztek csomagba,

Elesztek

amit az izzó taplónk köré tekerünk és most már erőteljesebb fújással szítani kezdjük, amíg lángra nem kap.

Elesztek2

A következő képen már látható a füst…

Blow

…Itt már lángocskák is feltűntek (ha jó szemünk van, a fekete, elszenesített pamut szintén látható)…

Blow2

…Majd az egész köteg lángra lobban…

Blow3

Talán komplikáltnak tűnik leírva, de egy kis gyakorlással hamar elsajátíthatjuk a megfelelő technikát, olyannyira, hogy egyetlen koccintás is elég lesz az esetek többségében. Az éleszték csomagról még annyit szeretnék mondani, hogy sok mindent lehet használni erre a célra, többek között különböző száraz fűfélék, sás, szétbontott növényi szálak vagy rostos faháncs, öreg fészek, stb… amit az adott környezetben sikerül összegyűjteni (akár útközben is …). Kovakőnek nagyon sokféle kőzet megfelel, leginkább a kvarc félék, obszidián, vulkanikus kőzetek, stb, de akár összetört folyami kavics darab is. Természetesen van amelyik jobb és van amelyik kevésbé, a lényeg,hogy legyen kemény, éles széle és szikrát tudjunk pattintani vele. A legjobb, ha a tűzpattintó acélunkat magunkkal visszük és kipróbáljuk az alkalmasnak látszó köveken. Pl: Folyó és patakmedrek, kőomlások, hegyoldalak, tengerpartok, jó lelőhelyek lehetnek. Keressünk jól pattintható, kvarcos, üveges vagy viaszosnak látszó darabokat. A tűzpattintó acélt pedig beszerezhetjük egy késkészítőtől vagy kovácsmestertől. Ezek formája általában D, C vagy U betűre emlékeztet, különböző cifrázásokkal.

Kellekek

Esetleg házilag is előállíthatjuk pl. a késnek is jól bevált régi reszelőből, de szükség esetén egy szénacél pengés kés, csukott bicska foka vagy egy baltafej is kielégítő. A rozsdamentes acél nem megfelelő erre a célra. Noha eddig végig taplóról írtam (értsd: taplógomba), taplónak én az elszenesített pamutot (charred cloth) használom előszeretettel.

Charred Cloth2

 Véleményem szerint, ez igen egyszerűen, könnyen előállítható és kiválóan alkalmas ehhez a hagyományos tűzgyújtási módszerhez. Itt megjegyzem, hogy nagyszerűen működik a nagyítós módszerrel és a ferrocerium rúddal is. Ezen kívül könnyen tárolható és szállítható.

A készítését pedig az alábbiakban megpróbálom leírni. Alapanyagnak keressünk valami régi 100% pamut (100% cotton) anyagot. Gondolom mindenki talál elkopott farmert, pólót, flanell inget, frottír törölközőt vagy valami hasonlót. Bármilyen szín megfelel, de ajánlom a fekete szín kerülését (ezt a későbbiekben újra megemlítem..) A  következő kellék egy jól zárható, kisméretű fémdoboz pl. cipőpasztás doboz, vagy az általam is használt Altoids cukorkák doboza, stb… (de, természetesen lehet valamivel nagyobb is..) A doboz fedelébe, lehetőleg középre, egy kis (1-3mm átmérő) lyukat fúrunk. Ezután a pamutból megfelelő méretű és formájú darabokat szabunk (nagyjából a konténerünk alapterületével megegyezőt), hogy a dobozunkba férjen és azt kitöltse. Ezeket a darabokat szépen egymásra pakoljuk a dobozban, nem túl szorosan és nem is túl lazán.

Packed Cloth

Mikor a tartály megtelt, bezárjuk a fedelet és már készen is vagyunk az anyag előkészítésével.

Charred Cloth3

Ezután egy kis tűzre vagy esetleg camping főzőre van szükség a feladathoz. Magát az elszenesítést, a keletkező füst miatt inkább a szabadban végezzük és ezért nem javaslom a konyhai tűzhelyet sem… A lezárt fémdobozt ne a lángoló tűz közepére helyezzük, hanem inkább a leégett parázsra vagy a tűz széléhez, (camping főzőre, BBQ-ra, ha azt használunk).

Cooking   

Langnyelovel

Rövidesen fehéres füstöt fogunk látni a fedélen lévő lyukból szivárogni.

Smoking

Ez a fehér füst (gáz) esetleg lángra is lobbanhat.

On fire

Ne ijedjünk meg, oltsuk (fújjuk) el a lángot, kicsit helyezzük távolabb a tűztől és “főzzük” tovább.

Cooking

Mikor már nem jön több füst a lyukból, vegyük ki a dobozt a tűzből és tömjük be a lyukat egy kis faragott gallyacskával, fogpiszkálóval vagy valami hasonlóval és várjuk meg amíg lehűl. NE NYISSUK KI !! (akkor oxigént kap, lángra lobban és elég..) Csak akkor nyissuk ki mikor már annyira lehűlt, hogy nyugodtan kézbe lehet fogni és nem forró az érintésnek. Ha a dobozban egyformán, egyenletesen megfeketedett, elszenesedett anyagot találunk (minden rétegben), ami nem morzsálódik az érintéstől és a kezünket sem kormozza különösebben, akkor minden jól sikerült.

Finished

(Itt könnyíti meg a dolgunkat, ha nem fekete színű pamutot használunk…) Abban az esetben, ha még látszik az anyag eredeti színe, vagy csak barnás színt kaptunk, zárjuk be a dobozt és tegyük vissza a tűzbe (nem “főztük” elég hosszan vagy a hő nem volt elegendő). Ha esetleg morzsolodó, pergamenszerű, égett szélű, erősen kormoló anyagot kaptunk… azt jelenti, hogy túl sokáig tartottuk a tűzben. A legjobb egy újabb adagot készíteni és megismételni az eljárást. A sikeresen előállított elszenesített pamutot tároljuk valami jól zárható, vízhatlan dobozban, zacskóban. Pl: 35mm-es film doboz vagy mélyhűtős (Ziplock) zacskó.

Film canister 

Remélem ez a kis ismertető iromány többeknek kedvet csinál eme tradicionális és érdekes tűzgyújtási módszer kipróbálásához , elsajátításához.  A felhasznált képeket különböző kiruccanások alkalmával készült  fotókból válogattam össze, a cikk illusztrálásához.

  Switchblade

Switchblade engedélyével közzétette a MaB. Köszönjük.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.