Zsarátnokkal a táborban

Zsarátnokkal a táborban

A nap langyos, délutáni sugarai lágyan simogatták az óbudai hegyvidék dombjait, felszárítva a napok óta hulló eső nyomait. A környék lakói ilyenkor szokásos tevékenységüket végezték, a konyhakertben szorgoskodtak, vagy ebéd utáni sziesztával ünnepelték a hirtelen jött jó időt. A pihenő polgárok szendergését váratlanul felbukkanó jövevény zavarta meg. Negyvenes éveiben járó, inkább vadonba, mint utcára való öltözéket viselő férfi kaptatott felfelé a Perényi úton. Felszereléséből ítélve a közeli erdőbe tartott, vállán régi katonai tarisznya, övén apró holmikkal tömött táska. Volt valami határozottan furcsa a magatartásában. Elszántan tartott célja felé, időnként valami nem látható dolgot igazgatva pulóvere alatt. Arca ilyenkor furcsa, Gollam-szerű kifejezést öltött és megszaporázta amúgy is öles lépteit. Az utolsó házat elhagyva végre az erdő szélére ért. Hirtelen - mintha falba ütközött volna - megtorpant és előhúzott ruhája alól valamit... Egy kés volt az, mégpedig egy Zsarátnok! A karcsú, vége felé keskenyedő, sötétbarna wenge fa markolat kikandikált a bőr tokból. De micsoda tokból! Gyönyörűen megmunkált, vastag marhabőr erszénytok, szélét erős varrás fogta össze...
Read More
A Szolga, aki lelket kapott

A Szolga, aki lelket kapott

Lépéseket hallok. Izgatott vagyok! Ő az! Csakis Ő lehet. Nyílik a szekrényajtó, kihúzom magam. Sokan laknak itt, de tudom, hogy engem választ. A kezébe simulok. Összeillünk. Előveszi a legszebb ruhám és magához szíjaz. Majd kiugrok a bőrömből izgalmamban! Vajon hová megyünk? Mit fogunk csinálni? Ismerős illat lengi be a levegőt. Harmatos moha és nyírfa illat. Végre megérkeztünk. Jól ismerem a helyet, számtalanszor jártunk itt. Levetem a ruhámat. Játszik rajtam a fény. Nem vagyok hivalkodó, mint a pökhendi vadász, aki mellettem lakik. Ő vakít. A fényeket tükör módjára otrombán veti szerte szét. Csak a vér tudja megtörni gőgös fizimiskáját. Én más vagyok. Tisztelem a gazdám. Felületem, mint a millió és millió barázda a rónaság végtelenbe nyúló megművelt szántóin. Nem csillanok. A nap sugaraival arcát simogatom. Jól bánik velem. Eszköz vagyok. Szolga vagyok – jó szolga, aki mindent kibír. Jó szolga, aki az életét adná a gazdáért. De Ő más! A gazdám szeret engem. Sosem érezteti, hogy szolga vagyok. Keményen dolgozunk egész nap és mikor delelőn az idő, megpihenünk....
Read More
A nagy kések, avagy nem mindegy, hogy mivel csapkodunk.

A nagy kések, avagy nem mindegy, hogy mivel csapkodunk.

A túlélést és a Bushcraftot az is megkülönbözteti, hogy milyen eszközöket és mire használunk. Alapvetően mások a célok. Egy Bushcraft késnek nem feltétlenül kell univerzálisnak lennie. Elég, ha szimplán csak jó. Ideális méretű és ügyesen használható. Nem kell teljes egészében a késünkre támaszkondi, hiszen számos más eszköz is van nálunk amik mind a specifikus feladatokra lettek kitalálva. (tovább…)...
Read More
Zengő

Zengő

Ezúttal egy újabb Angelero (Palcsesz Imre) által készített “szériakést” szeretnék bemutatni. Ez a Zengő névre hallgató modell nem új és természetesen tisztában vagyok vele, hogy sokan mar ismerik és/vagy használják egy ideje. De ugyanakkor másoknak csak hallomásból ismerős vagy akar teljesen ismeretlen. A modell többféle leélezéssel és variációban rendelhető. A pengek hőkezelését is Angelero végzi a műhelyében. Az itt bemutatásra kerülő saját példányom e kés egy konvex/szablya élezésű változata. (tovább…)...
Read More

Téli hagymás bab, diszkoszban

Bushcraft szerves része, hogy jókat együnk az erdőben. A következő videóban ugyan nem erdőben fellehető alapanyagokból dolgozunk, de ez mit sem vesz el abból az ízkavalkádból amit diszkoszban elérhetünk. Ez a videó a hagymás bab téli verzióját mutatja be, illetve bepillantást enged, a "Minden, ami Bushcraft" csapat megszokott erdei hangulatába. https://www.youtube.com/watch?v=pNY3rp93cWQ...
Read More
12