Pilisi téltúra

Pilisi téltúra

Vidéki gyerekként gyermekkorom óta szerelmem a természet. Talán 8 éves lehettem, mikor kaptam Édesanyámtól egy svájcibicsakot, egy klasszikus kis Wengert, amit sajnos azóta elhagytam már. De valahonnan ekkortól datálható az igazi természetjárás, gyalogtúrázás, bunkerépítés, tűzrakás, primitív házi készítésű íjakkal a fácánvadászat. Mondanom sem kell, sosem jártunk sikerrel :) (tovább…)...
Read More
Vadonlakók örökében

Vadonlakók örökében

   Furcsa zajra riadok fel, álmosan pislogok a hajnali ködben. Mi ez? Megint hallom… Ébredő tudatom lassan azonosítja a hangot, egy aranysakál kaffog tőlem nem messze, a bozótosban. Felőle fúj a szél, így még nem vett észre. Lassan szétnyílnak a cserjék ágai, alakja kirajzolódik a derengő fényben. Gondolatban már célba is vettem képzeletbeli íjammal, szinte hallom a húr pendülését, és a becsapódó nyílvessző tompa puffanását is. A kis ragadozó azonnal riadtan megugrik, mikor rájön nincs egyedül. (tovább…)...
Read More
A nyár végi nyílt nap margójára

A nyár végi nyílt nap margójára

Reggel 02:30. Szótlanul gyalogolok, a gyengén kivilágított utcákon. Az állomásra tartok. Csak a lépteim koppanása visszhangzik a csendben. Meg, megigazítom a hátizsák pántjait, a vállamba vágnak. Kis városi edc zsák, bár nem nehéz, nem erre a terhelésre találták ki. Azért hoztam csak, hogy Csabi barátomat zrikáljam, a 20 literes űrtartalommal. (tovább…)...
Read More
Ha rossz a kedved, táborozz barátokkal!

Ha rossz a kedved, táborozz barátokkal!

A hajnali ébresztő csipogása már talpon talált, az éjszakát álmatlanul forgolódva töltöttem. Lógó orral pakoltam be megszokott erdei felszereléseimet a csomagtartóba, miközben megnyugtató gondolatokat erőltettem magamra: a konfliktusok a társas létben alapvetőek, majd ha hazajöttem, mindent megbeszélünk… (tovább…)...
Read More
Zsarátnokkal a táborban

Zsarátnokkal a táborban

A nap langyos, délutáni sugarai lágyan simogatták az óbudai hegyvidék dombjait, felszárítva a napok óta hulló eső nyomait. A környék lakói ilyenkor szokásos tevékenységüket végezték, a konyhakertben szorgoskodtak, vagy ebéd utáni sziesztával ünnepelték a hirtelen jött jó időt. A pihenő polgárok szendergését váratlanul felbukkanó jövevény zavarta meg. Negyvenes éveiben járó, inkább vadonba, mint utcára való öltözéket viselő férfi kaptatott felfelé a Perényi úton. Felszereléséből ítélve a közeli erdőbe tartott, vállán régi katonai tarisznya, övén apró holmikkal tömött táska. Volt valami határozottan furcsa a magatartásában. Elszántan tartott célja felé, időnként valami nem látható dolgot igazgatva pulóvere alatt. Arca ilyenkor furcsa, Gollam-szerű kifejezést öltött és megszaporázta amúgy is öles lépteit. Az utolsó házat elhagyva végre az erdő szélére ért. Hirtelen - mintha falba ütközött volna - megtorpant és előhúzott ruhája alól valamit... Egy kés volt az, mégpedig egy Zsarátnok! A karcsú, vége felé keskenyedő, sötétbarna wenge fa markolat kikandikált a bőr tokból. De micsoda tokból! Gyönyörűen megmunkált, vastag marhabőr erszénytok, szélét erős varrás fogta össze...
Read More
Fejezetek, egy YouTubecrafter életéből:  Az első, Bushcraft oktatásom története

Fejezetek, egy YouTubecrafter életéből: Az első, Bushcraft oktatásom története

Néhány hete szerveztük az első Minden, ami Bushcraft kis lészámos oktatóhétvégéjét. Ez a programon részvevő volt Glász Sándor, aki saját szemszögéből meséli most el hogyan élte meg.... Ülök a gép előtt, és böngészek. Mindig ezt csinálom, ha van egy fél óra szabadidőm. Hoppá, egy új videó a hosszútűzről! Már kattintok is, töltődik, várok. Alaszkai a fickó, olvasom, biztos ért hozzá, és már nézem is. Aha, reklámszatyorból veszi elő, az otthonról hozott gyújtóst! Nagyon autentikus …  Inkább ránézek a Facebookon a MaB-ra. (tovább…)...
Read More
A Szolga, aki lelket kapott

A Szolga, aki lelket kapott

Lépéseket hallok. Izgatott vagyok! Ő az! Csakis Ő lehet. Nyílik a szekrényajtó, kihúzom magam. Sokan laknak itt, de tudom, hogy engem választ. A kezébe simulok. Összeillünk. Előveszi a legszebb ruhám és magához szíjaz. Majd kiugrok a bőrömből izgalmamban! Vajon hová megyünk? Mit fogunk csinálni? Ismerős illat lengi be a levegőt. Harmatos moha és nyírfa illat. Végre megérkeztünk. Jól ismerem a helyet, számtalanszor jártunk itt. Levetem a ruhámat. Játszik rajtam a fény. Nem vagyok hivalkodó, mint a pökhendi vadász, aki mellettem lakik. Ő vakít. A fényeket tükör módjára otrombán veti szerte szét. Csak a vér tudja megtörni gőgös fizimiskáját. Én más vagyok. Tisztelem a gazdám. Felületem, mint a millió és millió barázda a rónaság végtelenbe nyúló megművelt szántóin. Nem csillanok. A nap sugaraival arcát simogatom. Jól bánik velem. Eszköz vagyok. Szolga vagyok – jó szolga, aki mindent kibír. Jó szolga, aki az életét adná a gazdáért. De Ő más! A gazdám szeret engem. Sosem érezteti, hogy szolga vagyok. Keményen dolgozunk egész nap és mikor delelőn az idő, megpihenünk....
Read More