Hogyan éljük túl a hétvégét
A szobába vakítóan süt be az októberi napfény. Egy darabig merengve bámulok ki az ablakon, majd leakasztom helyéről a hátizsákom. Szótlanul és gyorsan pakolok, nincs szükség cheklistre. Évek óta ugyanazt, ugyanoda rakom, már csukott szemmel is eligazodom a felszerelésemben. Hamar végzem, ez már rutin feladat. Nézem a pakkot, de nem érzem a szokásos bizsergést, valahogy kedvetlen vagyok. Már régóta nem az igazi valami. Valami hiányzik…
A telefonért nyúlok, tárcsázok. Létrejött a kapcsolat, csak pár szót recsegek bele a mikrofonba:
- Kés, kulacs, pokróc, vízszűrő …
- Azért egy ponyvát hozok, nem akarok erdőt irtani - hangzik a válasz.
(tovább…)...
