Vadonlakók örökében

Vadonlakók örökében

   Furcsa zajra riadok fel, álmosan pislogok a hajnali ködben. Mi ez? Megint hallom… Ébredő tudatom lassan azonosítja a hangot, egy aranysakál kaffog tőlem nem messze, a bozótosban. Felőle fúj a szél, így még nem vett észre. Lassan szétnyílnak a cserjék ágai, alakja kirajzolódik a derengő fényben. Gondolatban már célba is vettem képzeletbeli íjammal, szinte hallom a húr pendülését, és a becsapódó nyílvessző tompa puffanását is. A kis ragadozó azonnal riadtan megugrik, mikor rájön nincs egyedül. (tovább…)...
Read More