Nagyon szeretem a gombákat, magának a begyűjtésének a folyamatát is, tudnunk kell azonban, hogy a nehéz emészthetőségüknek köszönhetően szinte ugyan annyi energiát vonnak el a szervezetünkből, mint amennyit adni tudnak. Az őszi erdőségek nem csak ezzel az ajándékkal kedveskednek nekünk. Még nem volt igazán hideg, deres éjszaka, ezért a csipkebogyóról, kökényről, a galagonyáról és társairól nem beszélek. Szezonális jellegénél fogva – az alföldi erdőségekben gyakran előforduló – vadkörte, vadalma is megérdemelne egy lélegzetvételt, de most kifejezetten a vad (vagy más néven török) mogyoróról szeretnék írni néhány gondolatot.

A mogyoróról régóta tudjuk, hogy fontos tápanyag. Kínában már az időszámításunk előtti 3000 környékén keletkezett kéziratokban is az öt szent táplálék között említették. Az idősebbik Plinius Naturalis Historiae című természettudományi enciklopédiájában is foglalkozott a mogyoróval, megemlítvén azt is, hogy feltételezése szerint a mogyoró őshazája valahol Damaszkusz környékén lehetett.
A törökmogyoró rendkívül egészséges csonthéjas. Nagyon magas, nagyjából 60%-os olajtartalommal bír, ám ez az olajtartalom szinte teljes egészében (közel 90%-ban) telítetlen zsírsavakat jelent, amelyek hasznosak az emberi szervezet számára.
De nem csak ezért érdemes gyakorta elropogtatni egy-egy maréknyi mogyorót. A rendszeresen fogyasztott mogyoró segít csökkenteni a szív- és érrendszeri megbetegedések kockázatát, rendkívül jó folsav-forrás, épp ezért kismamáknak és vérszegénységben, vashiányban szenvedőknek is ideális táplálék. Proanthocyanidin tartalmának köszönhetően – ami a mogyoró fanyar ízéért is felelős – a mogyorófogyasztással csökken a vérrögképződés kockázata, elkerülhetőek a húgyúti fertőzések. Magas élelmi rost tartalommal bír, ami az emésztőrendszer számára rendkívül fontos. Ezen kívül nagyon magas mangán- és réztartalma van a mogyorónak, a mangán a csontképződés egyik fontos alkotóeleme, a réz pedig – többek között – a vas felszívódásához elengedhetetlen ásványi anyag. A mogyoró nem csak ásványi anyagokban bővelkedik, hanem nagyon sokféle vitamin is megtalálható benne, többek között a B1-, B2-, C-, H- és E-vitamin.
Bushcraft szempontból nézve a dolgot egy jó marék mogyoró (jól összetörve, esetleg mézzel keverve) a szervezet számára könnyen és gyorsan emészthető, folyamatos felszívódásának köszönhetően hosszan tartó energiabombaként funkcionál.
Lehet nyersen is fogyasztani, de pirítva intenzívebb ízélményt és szervezetünk számára gyorsabban hasznosítható energiaforrást nyerünk – mivel a hő hatására a mogyoró értékes olajtartalmának jelentős része a mag felszínére csapódik ki.
Egy korábbi itteni posztra reagálva (ami nem volt normális) szeretném a figyelmetekbe ajánlani a fém bögrét, mert anélkül, hogy károsítanátok ezt a remekbe szabott tárgyat, nem csak leves, tea, kávé készítésére, hanem pirításra is lehet használni. A hámozott mogyorónak elég 4-5 perc, de folyamatosan kevergetni kell, nehogy leégjen, mert akkor megkeseredik. Az így pirított mogyoró sóval keverve egészséges és tartalmas ropogtatni való, összetörve és mézzel keverve azonban minden energiaitalt felülír.

1 hozzászólás

  • Zörényi Miklós

    A törökmogyoró (Colyrus colurna) nem él vadon, Magyarországon, csak egy ideje népszerű parkfa. Ami az erdőkben vadon él, azt “simán” mogyorónak hívja a magyar.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.