Fennállásunk óta csaknem 30 ingyenes, nyilvános nyílt napot tartottunk közösségünknek. Ezekre bárki eljöhetett, akár ismeretlenül, „szaktudás” nélkül is. Ezen programok java része a (a nagy létszámok miatt) inkább az ismerkedésre, kötetlen kikapcsolódásra korlátozódott. Fontosnak is érezzük ezt, hiszen az ilyen rendezvényeinkre akár családosan is lehet érkezni.
Az ilyen programokon mellőzzük a „keményvonalas” bushcraftot. Néhány alapvető dologban kimerítjük a témát, mint pl. az éleszték (fawood, nyírfa) gyűjtés, tűzgyújtás, tábori főzés, ponyvamenedék építés.
Az ilyen programok mellett 3 alkalommal rendeztünk valódi oktató napokat is. Ezek szintén nagy létszámúak voltak. Ezek egynapos rendezvények voltak, melyek rendkívül tartalmasra sikerültek, azonban a nagy létszám miatt nehéz volt számunkra összetartani a programot és az egyénekre is kevesebb időnk jutott.
Elhatároztam, hogy zártkörű, kis létszámos, intenzív tréninget szervezek a nagy létszámos helyett. Így többet lehetett foglalkozni mindenkivel külön-külön.
Így is lett. Meghirdettem, hogy 5 főnek van lehetősége részt venni az első ilyen programon. Néhány óra alatt meg is lett az 5 jelentkező. Az egyik résztvevő, Sanyi az ország másik végéből érkezett hozzánk. Hajnal 3 órakor szállt vonatra, hogy a reggel 8 órási gyülekezőre odaérjen.Összegyűlt a csapat és nekivágtunk a kb. 1 órás sétának a kiszemelt helyig. Kellemes séta közben a környéket is megismerhették kicsit a fiúk.
Mikor megérkeztünk, éppen csak ledobáltuk a hátizsákokat, még a reggeli is kimaradt, hiszen rengeteg dolgot akartam mutatni és a srácok is égtek a tudásvágytól.
Kiosztottam néhány méter paracordot gyakorló kötél gyanánt, és gyorsan átvettük azt a legfontosabb 7-8 alapcsomót, amivel mindent meg lehet oldani. Néhányszor mindenki megkötötte a csomókat, de gyakorolni sajnos nem sok idő volt, hiszen rátértünk a ponyva menedékek típusaira. A kilenc féle menedéket, meg is építettük és átbeszéltük, hogy melyik milyen évszakra és milyen időjárásra való.
Mire ezzel végeztünk már fél 12 volt. Gondoltam, ha már a reggeli kimaradt nem kínzom a srácokat és ebéd időt hirdettem. Ez sem volt egyszerű, hiszen a tűz még nem égett. Mivel fenyvesben voltunk, kézenfekvő volt, hogy először fatwoodot gyűjtünk.
Ezután megbeszéltük, hogyan választjuk ki a tábortűz helyét és hogyan alakítjuk ki azt.
Mindenkinek sikerült szikravetővel tüzet gyújtani és nekiálltunk az ebédek elkészítésének.
Laci rettenetesen koncentrált.
Peti is forgácsol.
Sanyi már gyakorlottan gyújtja a tüzet.
Sütés-főzés közben beszéltem az egyéb tűzgyújtási technikákról. Rongyot szenesítettünk és kipróbáltuk a tűzfúrót is.
Ebéd után sem hagytam ejtőzni a fiúkat, hiszen kora ősz van, ilyenkor egyre hamarabb sötétedik. Neki kellett állni a menedékek megépítésének. Mindenki féltetős fenyőrönk menedéket épített.
Olyan helyet választottunk, ahol rengeteg vékony, kidőlt fenyőrönk van, így nem kellet fát kivágni a menedékekhez. Mivel a talaj egyenletlen volt, először ásóval ki kellett szintezni a fekhelyet.
Ezután felkerültek a keresztgerendák és következhetett a tetőszerkezet. A fiúk sokat dolgoztak és szuper menedékeket dobtak össze. A természetes vízszigetelés kialakítására sajnos nem maradt idő, így a menedékeket ponyvával fedtük le.
A környéket körbejártuk, kicsit felfedeztük. Egy közeli katonai bunkert is megvizsgáltunk
Estefelé járt az idő.
Készítettünk egy nagyméretű tábori fáklyát és beüzemeltünk egy fatwood „csillárt” is.
Vacsora után mindenki elpilledt, hiszen sokat dolgoztunk és rengeteg információ került a fejekbe. (Talán túl sok is egyszerre.) Magam részéről úgy éreztem, hogy nagyon megterheltem a fiúkat a túl sok tudnivalóval, a sűrű programmal és rengeteg munkával. Azt hiszem a következő ilyen programszerkezetét, szellősebben fogom összeállítani, hogy az adott dolgokat jobban be lehessen gyakorolni.
Este 10-11 ig beszélgettünk a tűz körül, aztán mindenki nyugovóra tért. Néhányan nagyon jól aludtunk, de, nem mindenki volt ilyen szerencsés. Valaki csak 3-4 óra körül aludt el, másoknak hűvös volt. Kétségtelenül kibillentettem a csapatot a megszokott komfortzónából.
Másnap reggel kb. 8 óra körül Carlo ébresztette a társaságot nagy nyelves puszi formájában.
Szisztematikusan végigjárta a menedékeket, jelezvén, hogy új nap virradt.
A reggeli tűzrakás gyakorlása után életmentő kávézással nyitottuk meg az aznapi folyadékbevitelt.
Ezt a továbbiakban egy sokkal szokatlanabb esemény követte. A forró kávé után lementünk a közeli dagonyához, ahova az állatok járnak inni.
Ebből a cseppet sem higiénikus vízből szűrtünk ivóvizet.
A tökéletes tisztítás ellenére nem mindenkinek volt őszinte a mosolya…
Úgy éreztük, hogy ezután a sűrű program után megérdemelten élvezhetjük kiépített táborhelyünk kényelmét és kicsit lazíthatunk.
Fenyő és csipkebogyó teát főztünk,
majd miután a tűz parázzsá szelídült, feltettünk egy tejfölös rakott krumplit a diszkoszba és neki láttunk a friss botkenyér elkészítésének. Mivel élesztőt és nem sütőport használtunk, gyúrás után kicsit kelni hagytuk. Ezalatt a botot leháncsoltam és az előzőleg megpirított kolbász zsírjával átkentem egy rögtönzött tábori „ecset” segítségével.
Miután a tészta megkelt feltekertük a botra és ismét pihenni hagytuk.
Amikor a parázs megfelelő lett, elkezdtük sütni a kenyeret,
ami fantasztikus aranybarna és ropogós lett.
Jóízűen megebédeltünk és szusszantunk egyet. Nem sokkal később tábort bontottunk és jó nagy kerülővel fedeztük fel a környéket. Hamarosan elértük az Egri vár másolatát, ahol az Egri csillagokat forgatták, majd a híres Teve-szikla felé vettük az irányt.
Útközben gyűjtöttünk még egy kis fatwoodot szuvenírnek.
Kellemesen elfáradva délután 3-4 körül értünk vissza a parkolóhoz.
Remek és tartalmas (talán túlságosan is tartalmas) hétvége volt. Azt gondolom, hogy mindenki jól érezte magát, sok újdonságot tudtam mutatni, amit gyakorlati tapasztaltra lehetett váltani.
Köszönöm a résztvevőknek. Remélem, a következő ilyen rendezvényen új arcok is csatlakoznak hozzánk.