A hajnali ébresztő csipogása már talpon talált, az éjszakát álmatlanul forgolódva töltöttem. Lógó orral pakoltam be megszokott erdei felszereléseimet a csomagtartóba, miközben megnyugtató gondolatokat erőltettem magamra: a konfliktusok a társas létben alapvetőek, majd ha hazajöttem, mindent megbeszélünk…

Borús gondolataimból Békáson ocsúdtam fel, Petra és Valko tartott felém derűs hangulatban, pár szó után harsány jókedvük engem is kezdett magával ragadni. Ez tovább fokozódott, mikor Valko kezembe nyomta az általa készített viking ivótülköt. Csodálatos munka volt, alig vártam, hogy kipróbálhassam. Megmutatta új Cold Steel Recon folderét, ami nagyon tetszett, olyan masszív, igazi katonai darab volt.

Kis idő múlva már a Lupa-tavi földutak útvesztőiben zötyögtünk, lassan de biztosan haladva a Duna fákkal borított ártere felé. Leparkoltunk az út melletti bozótosban. Kiszállás közben a fák takaróján át már láttam a part melletti sátrakat, ponyvákat. A kanyargó ösvényen haladva vidám kacagás és erősödő beszédfoszlányok jelezték, hogy megérkeztünk.

A tábor szélén Glász Sanyi, a fő szervező fogadott minket szívélyesen és beavatott az eddig történtekbe, mivel ők egy nappal hamarabb érkeztek. Magával ragadott a barátságos hangulat, gyerekek szaladgáltak ide-oda kutyákkal a nyomukban, Becca és Tomcsi már valami ételkülönlegesség készítésén ügyködött, ugratások után elcsattanó harsány kacajok gondoskodtak az alapzajról. Szomorúságom fellegeit pillanatok alatt elűzte a kedélyes társaság vidámsága. Köszöntöttük a régi ismerősöket, bemutatkoztam azoknak akikkel személyesen én még nem találkoztam.

Hozzáláttam menedékem felállításához és mire végeztem, az összes résztvevő megérkezett, elkezdődött az ismerkedés a tábortűz mellett. Anna és László remek pálinkát hozott, amit nem utasíthattam vissza, Valko tülkét is felavattuk jó néhány barbár, fröccsenő koccintással. Az idő vad csikó módjára meglódult és kellemesen egybefolyt beszélgetésekkel, mulattató sztrorikkal, egymás eszközeinek kipróbálásával. A Szabó András által kovácsolt tomahawkomat sokan megnézték és kipróbálták, meglepődve jó képességein. Mint tomahawk rajongó ez melegséggel töltött el, örültem, hogy legújabb kedvencem tetszést aratott.

Eközben remek dolgok, eszközök készültek, a pompázatos kukás zsák tartó mellé erdei asztalt rittyentett a társaság egy újabb tűztérrel és egyéb főző alkalmatosságokkal. Kialakult a konyha részleg, Becca, Tomcsi és a Torda család innentől kezdve itt volt a leggyakrabban fellelhető, mondhatni mint mindig, hagyományos módon.

Már délutánra járt, amikor Sanyi jelezte, hogy elkezdjük nyúlvágást és az ezzel kapcsolatos oktatást, amire magam is jelentkeztem és félelemmel vegyes izgalommal vártam. Város széli gyerek vagyok, nem az a szívbajos típus, de kíváncsi voltam mit hoz ki belőlem egy ilyen helyzet. Ugyanakkor meg szerettem volna tanulni ezt az alapvető, erdőben szükséges technikát. Elvonultunk messzebbre, nehogy megijesszük a játszadozó gyermekeket és hozzáláttunk a dologhoz.

20160812-DSC09412

Sanyi remek mentornak bizonyult, minden ment mint a karikacsapás. Rengeteg hasznos praktikát tanultam a témával kapcsolatban, a nyúzás trükkjeitől a nyárs készítésével járó faragási módszereken át. Késem, egy Zsarátnok könnyedén vette a felmerülő akadályokat, elégedetten konstatáltam milyen könnyű boldogulni vele, meg se kottyant neki a nagy pontosságot igénylő feladat.

A nyúlhús elkészítése nyárson sokáig tart, így a nap további részét a tábortűz mellett sütögetve, a tülköket Valkoval sűrűn összecsapkodva töltöttem. Remek volt a hangulat, a legjobban Lőrincz Andris és a jó pár frissítőn túl lévő Horváth Csabi történelmi értekezésén nevettem, ami a huszárok és a harci elefántok összecsapásainak vélt, vagy valós cselekménye körül bonyolódott.

20170812-IMG_20170812_141631

A sütés jól sikerült, a remek vacsora után tovább folytatódott a tábori élet, sok beszélgetésben vettem részt, rengeteg új barátot szereztem. Már jócskán benne jártunk az éjszakában, amikor úgy döntöttem ideje visszavonulnom egy jó nagy alvásra a függőágyamban.

Ember tervez, isten végez, persze hogy nem jött álom a szememre. Alapból éber alvó vagyok és talán az erős szél, a rengeteg élmény, vagy a magánéleti előzmények tehettek a dologról. Meg kell mondjam, sokadjára fordult ez elő, ezért reggelre úgy döntöttem, nagyrészt Sanyival lezajlott beszélgetésünk hatására, hogy egy időre szögre akasztom a függőágyat és visszatérek a földön alváshoz.

Menedékem bontása közben szomszédom Márk kedvesen érdeklődött, miféle rituálékat bonyolítottam le az éjszaka folyamán. Szabadkoztam a mászkálás és a fények miatt, legalább volt a tábornak éjjeli őre….

Megreggeliztünk, elbúcsúzkodtunk a korán indulóktól, beszélgettünk egy utolsót, majd mi is elköszöntünk a csapattól. Teljesen feltöltődve, az új élményektől zsibongva hajtottam hazafelé, gyakran mosolyogva a két nap emlékein….

Ekkor már biztos voltam benne, hogy a fák, a víz, a tűz és főleg a jó társaság energiáitól átjárva nincs olyan, immár csipp-csuppnak tűnő magánéleti konfliktus, amit ne tudnék most, azonnal megoldani.

Komlós Bálint tollából…..

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.