Sárga Csaba vagyok a Minden ami Bushcraft Vadonlakó szakosztályának vezetője.

Egy  gyönyörű, alföldi városban, Kecskeméten születtem. Egészen kisgyermek koromtól túrázom szüleimmel. Gyermekkoromban bejártuk Magyarország szinte összes tájegységét, és sokat túráztunk a környező országokban is. Már akkor imádtam a vadont, majd a gimnáziumi éveim20170822-IMGP0027 alatt előbb teljesítménytúrázó, majd túraszervező lettem. Ez idő tájt kezdtem el foglalkozni a bushcrafttal, ami a mai napig, életem szerves részét képezi. A középiskolai éveim végén, csatlakoztam a Magyar Cserkészszövetség egy kecskeméti cserkészcsapatához, ahol az első évemben segédőrsvezetőként, majd 2013-tól őrsvezetőként tevékenykedtem. Ezután 2014-ben, őrsvezető képzőt végeztem, majd 2016-ban vissza vonultam az aktív őrsvezetői munkától. Ettől az évtől  kezdve, egy éven át rajvezetőként tevékenykedtem, a szövetség bushcrafttal is foglalkozó szakágánál. Emellett civilben végzős Vadgazda Mérnök hallgató vagyok Gödöllőn, mivel úgy érzem az életformám a természetben való boldogulás.

2017 tavaszán többszöri levélváltás után személyesen is megismerkedtünk Mihályi Gáborral, akivel úgy döntöttünk, ideje nyitni a fiatalabb korosztály felé is.

Célom, azoknak a 12-20 éves fiataloknak, a természetbe való vissza csalogatása, akik kipróbálnák, milyen is a vadonbéli boldogulás, telefonjuk és számítógépük nélkül. Mindezt egy szuper és dinamikusan fejlődő, fiatal közösség tagjaként.
Remélem, hogy sikerül nekik ezzel egy életre szóló élményt nyújtanom.

 

Komlós Bálint vagyok, a Minden ami Bushcraft Vadonlakó szakosztályának vezetőhelyettese.

Budapesten születtem, Óbuda hármashatár-hegyi erdőktől szegélyezett területén. Kisgyermek koromat emiatt mondhatni a fák között töltöttem, a játszótér helyett barátaimmal inkább az erdőben éreztük jól magunkat és sokszor közös túrákon vettünk részt szüleinkkel.20170910-komlos_balint_kep

Bár a szó jelentését akkor még nem ismertem, végig aktívan bushcraftoztam, felidézni is nehéz, hány menedéket, erődítményt építettünk “indiánosdi” közben, mennyi marokkövet pattintottunk, kőbaltát készítettünk képzelt kalandjaink során. Ahogy cseperedtem, más hobbik vonzásába kerültem, tizenévesen versenyszerűen kenuztam, huszonévesen megismerkedtem a tradicionális harcművészetek izgalmas világával, melyek közül sokat a mai napig rendszeresen gyakorlok.

Foglalkozásomat tekintve kreatív grafikus vagyok, rengeteg időt kényszerülök számítógép előtt tölteni, ehhez sokszor nagy lelki, érzelmi nyomás társul, ami sokáig rányomta bélyegét mindennapjaimra. Régóta kerestem azt a tevékenységet, ami enyhíthetné a fokozott stresszt, így találtam rá újra, immár felnőtt fejjel a bushcraftra, erre a manapság feledésbe merülő tudományra, mely a vadonban való boldogulás ősi módszereit egyesíti.

Évekig egyedül, nagylányom vagy szélesebb családom körében jártam az erdőt, gyakoroltam a könyvekből, videókból ellesett praktikákat. Egy idő után úgy éreztem, jobb lenne egy nagyobb társaság részeként folytatni ezt a tevékenységet, megismerni hasonló érdeklődésű emberek véleményét, tapasztalatait, élményeit. Szerencsémre egy véletlen folytán megismerkedtem Mihályi Gáborral, a Minden, ami Bushcraft mozgalom alapítójával, aki szívélyesen meginvitált e remek közösségbe.

Azóta együtt járjuk az erdei csapásokat, számtalan vidám órát, értékes tapasztalatot osztva meg egymással.

Mikor felvetődött az ifjúsági képzés gondolata, lelkesen ajánlottam fel szolgálataimat a szervezőknek, hogy átadhassam mindazon vadonhoz kapcsolódó élményemet, melyekben nekem is részem volt fiatal koromban. Úgy vélem, a mai felgyorsult, digitális világban gyermekeink élete is rohanó, rengeteg stresszel kell megküzdeniük, de mindezt enyhítheti, ellenpontozhatja a természet nyugtató ereje, az erdőben töltött lét ősi és vadregényes misztikuma, csakúgy mint az én esetemben is.

Szívós Tamás vagyok a “Minden ami Bushcraft” Vadonlakó szakosztályának kiképzője.

Kecskeméten születtem, de a mai napig is az Alföld kapujában, Cegléden élek családommal.
Kiskoromban sokat voltam a szabadban, mindig is jobban élveztem, mint a szobámban történő játékot, majd 10 éves koromban megismerkedtem a Magyar Cserkész Szövetség helyi csapatával a 144. Kossuth cserkész csapattal.

Itt nagyon sok jó élményt kaptam és sok kedves embert ismerhettem meg. A cserkészettel töltött 8 évem alatt több mint 10 táborban vettem részt és nagyon örülök, hogy immáron 2 éve szervezőként is részt vettem 6 táborban. Fejlődött általuk a szervező képességem és az emberekkel folytatott kommunikációs készségem is. Ezek a táborok megerősítettek abban, hogy jól végzem el a dolgomat, hiszen a gyerekek mindig nagy mosollyal, hálásan hagyták el a táborhelyet. Ezzel próbálom vissza adni mindazt, amit én is kaptam.
Elvégeztem egy őrsvezető képzőt is, ahol sok tapasztalatot, és tudást szereztem, amit a csapaton belül kamatoztatni is tudok. Sok erőt tudok meríteni a gyerekek lelkesedéséből, és virgoncságából. Örülök, hogy biztosítani tudok, ha csak pár gyerkőcnek is, egy jó közösséget, sok élménydús programot és tapasztalatokat adhatok át nekik. Mindig fontosnak tartottam a „tanító-tanított” közötti kapcsolatot, a tudás átadását a fiatalabb generációnak.
Az elmúlt két évben kezdtem el foglalkozni a bushcraft fogalmával. Sok ilyen programon vettem részt akár szervezőként akár csak résztvevőként is.
Egy ideig a cserkészeten belül próbálkoztam kibontakozni, de most már azon kívül is foglalkozok a természetben való élettel, és a jövőben is szeretnék még mélyebben belecsöppenni a vadonban történő komfortos meglétbe.
Természetesen mivel nagyon sok jó tapasztalatom volt szeretném ha ezeket más fiatalok, vagy akár az idősebb korosztály is megtapasztalhatná és valamilyen módon számukra lehetőséget biztosítani erre, hogy minél többen menjünk vissza a panelházak dzsungeléből egy igazi „dzsungelbe”.