Csípős, esős novemberen vagyunk túl, mégis a szombati találkozóra gyönyörű, napos, enyhe időt szánt nekünk a természet.

Az előző ilyen oktatáson csak néhányan voltunk. Kicsit teszteltem magam is és a résztvevőket. Kíváncsi voltam mennyire tudom lekötni a figyelmüket és mennyire tudok tartalmas időtöltést szervezni nekik. Többé-kevésbé az elvárásoknak megfelelően zajlott az esemény, ezért úgy gondoltam, hogy megszervezek egy nagyobb létszámú találkozót.

Meghirdettem a facebookos csoportunkban a következő eseményt. Nagyon hamar betelt a 10 hely.

A következő hetek, online tanácsadással teltek. Készültünk mentálisan és felszerelésekkel is a hűvös időben való bushcraftra.

Mivel az első programon a menedékek és a tűzgyújtásé volt a főszerep, így most más központi téma után nyúltam.

Az ÉTEL köré építettük ezt a hétvégét.

Alap témáink:

  • az állat feldolgozása (nyúzása, bontása, elkészítése)
  • a megszerzése csapdázással (ugyan csak imitálva, hiszen az orvvadászatot magunk is elítéljük)

Hajnalodott. Már izgatott voltam. Meg sem vártam, hogy ébresszen a vekker, idő előtt felpattant a szemem. Készülődni kell, már fél 6 van! A résztvevők csak 8ra jönnek, de nekem sok dolgom van még addig.

Előző este már bekészítettem a hátizsákom. Gyorsan felöltözök és hamar az udvaron termek. A vendégházban Rozsomák is motoszkál már. Meghallja, hogy pakolok és Ő is kijön. A kutyák olyan örömmel ugranak a nyakába, mintha hetek óta nem látták volna. Szeretik Őt.

Bepakolunk a terepjáróba. Bizony 10-15 emberre már sok dologgal fel kell készülni, amit képtelenség kicipelni a táborhelyig.

Mikor mindennel elkészülünk, már csak a „prédák” vannak hátra. Vadorzásról szó sem lehet. Bemegyünk a nyúlházba. Rozsomák néhány papírdobozt készít elő, amik a pince homályában várták, hogy meg utoljára hasznunkra legyenek. Hét fiatal bakot választok ki. Ma belőlük vacsorázunk. Meg sem nyikkannak. Nem ellenkeznek. Mintha tudnák, hogy itt az idő.

A dobozokat a kocsiba pakoljuk. Tele vagyunk. Sajnos Carlo már nem fér be. Kétségbe esve néz utánunk, amikor nyílik a kapu és elhajtunk.

20161126-IMGP0083

Nyugalom cimbora! Később utánunk jöhetsz.

A ködös hajnalon hamar elérjük a táborhelyet. A deres fű ropog a puhára hagyott kerekek alatt. Fagyott az éjjel. Ez jó hír. A levegő sűrű és tiszta. Minden olyan mintha újraindították volna az erdőt. Lassan ébredezik minden. Kipakolunk és gyorsan megcsináljuk a menedékeinket, hogy mire a csapat ideér, ne ezzel kelljen tölteni az értékes időt. A tábort rendbe raktuk. Minden kész.

Hamarosan érkeznek. Nem megyek a csapat elé. Itt fogjuk várni őket. Még gyorsan felkötünk egy „rémfát”.

8 óra. A csapatot a gyülekezési ponton Gabi és Valkó várja. A feleségem is velük tart. Kénytelen, mert neki kell Carlót kikísérni. Szívesen jön. Imádja az erdőt. Szeretem, ha mindketten velem vannak.

Mindenki időben érkezik, és felénk indulnak. Kisvártatva meg is érkeznek.

Köszöntök mindenkit. Kicsit zavarban vagyok. Valószínűleg sosem fogom megszokni, hogy sok ember figyel rám. Úrrá leszek az érzésen. Bemutatkozás és rövid köszöntő után belevágunk a közepébe.

20161126-IMGP0002

Az nyulakkal kell kezdenünk. Bakok. Rég elérték a vágósúlyt. Ilyen korukra már általában bevégzik, de a program miatt most 1 hónapig „túltartottam” őket. Nem szerencsés… Ilyen idősen már nem férnek össze. Folyamatos volt a harc köztük, éppen ezért nem akartam, hogy sokáig össze legyenek zárva.

A hurkok készen állnak. A kések előkerülnek. Némelyikük még sosem volt használva. Sebaj… most lesznek! Most többet lesznek használva mint az átlag késkedvelőnél. Ezek már nem vitrin lakó darabok. Vérrel szenteljük fel őket.

Reccsen a nyak és a kések végre szóhoz jutnak.

20161126-IMGP0016

A kabátból hamar kisegítik őket a nem éppen gyakorlott kezek, de fennakadás nincs. Mindenki meglepő természetességgel teszi a dolgát. Nem ügyetlenek. Mindenki érzi belül, hogy ez egy természetes, már-már ösztönös eljárás.

20161126-IMGP0017

20161126-IMGP0019

20161126-IMGP0024

20161126-IMGP0026

Hasüreget mindenki ügyesen kibontja. Senki nem vág a belekbe, vagy a gyomorba. Egyben kifordul az összes, de ne kapkodjunk!

20161126-IMGP0028

20161126-IMGP0027

A máj a szív és a vese különösen ízletes csemege. Ezeket összegyűjtjük.

20161126-IMGP0045

Gyönyörű idő van. Szikrázik a nap. Különös és szokatlan fénnyel telíti meg az általában zárt és árnyékos kőris erdőt a késő őszi fény. A levelek lehulltak. Az idő remek, pont megfelelő a hőmérséklet. Nem kell sietni. A legyek ilyenkor már nem tehetnek kárt a húsban.

20161126-IMGP0029

Két tüzet készítünk elő. A 7 nyúl kényelmesen ráfér. Egy galamb is kerül a nyársra, mert van, aki nem állhatja a nyúlhúst.

20161126-IMGP0104

A nyulak nyársa kissé komplikáltabb, de mire a parázs elkészül, addigra minden állat ki van feszítve.

20161126-IMGP0032

20161126-IMGP0035

20161126-IMGP0038

20161126-IMGP0040

20161126-IMGP0046

20161126-IMGP0048

20161126-IMGP0052

Végre végeztünk a teendőkkel. Kissé megpihen mindenki, amíg az ebéd készül.

20161126-IMGP0111

20161126-IMGP0113

20161126-IMGP0114

20161126-IMGP0116

A rönkökről, amin ülünk, levágok 1 kiló laskát.

20161126-IMGP0007

Hagymát pirítok, abban a zsírban, amiben előzőleg a belsőséget sütöttük pecsenyére. A megfonnyasztott hagymára só és fűszerek kerülnek.

20161126-IMGP0131

Ezután beleteszem a felaprított gombát és addig párolom, míg össze nem esik.

20161126-IMGP0148

Majdnem krémes állagot kapok. Pirítóst sütök és megkenem a „gombakrémmel”. Fantasztikusan gazdag ízvilág… Na jó, egy kis só azért még kell bele. A máj- és vesepecsenyét hamar szétkapkodjuk. Így frissen nincs is ennél jobb. Talán csak a parázson piruló nyúlcomb kelhet vele versenyre.

20161126-IMGP0154

20161126-IMGP0125

Lakomázunk.

20161126-IMGP0143

A piros tál mellett a háttérben, Carló menedéke olvad be a képbe. Neki is jár a komfort.

20161126-IMGP0138

20161126-IMGP0153

Van, aki a kolbászt is pálcikával eszi.

20161126-IMGP0141

Kései az ebéd, mert mire minden megsül és mindenki jóllakik, már délutánba hajlik az idő.

Nemsokára sötétedik. Mindenkinek elkészítjük a menedékét. Van, aki természetes  menedékben,

20161126-IMGP0102

van, aki függőágyban…

20161126-IMGP0164

20161126-IMGP0107

…és van, aki egyszerű ponyva mendékben tölti az éjszakát.

20161126-IMGP0012

20161126-IMGP0056

Én még Carlónak is külön menedéket készítettem. Így biztosan nem fog fázni éjjel.

20161126-IMGP0081

Besötétedik, mire mindenki helyét elrendezzük. A délutáni fatwood vadászatból kitermelt kincsekkel egy hosszútüzet és egy skandi fáklyát is előkészítünk.

20161127-IMGP0041

Végre eltehetjük a szerszámokat. Jól dolgoztak. Megérdemlik a pihenést és a tiszteletet. A tiszteletet kivívták gazdáik körében, erről néhány ragtapasz is árulkodik. Jól van ez. Össze kell még szokniuk.

Az esti tábortűz nem várt hangulatot teremt. Igazi fesztelen, baráti légkört varázsol az addig, egymásnak „idegen” embereknek. Késő estig beszélgetünk. Talán lehet mondani, hogy „mikro közösséggé” kovácsolódunk.

Hamarosan mindenki nyugovóra tér, elringatja az erdő.

Az álmomat neszezés töri meg az éjszaka közepén. Mi lehet ez? Ezen a környéken csak vaddisznó és róka jár. Róka biztosan nem. Sosem merne közel jönni, ha Carlo velünk van.

Disznó lesz. Furcsállom, hiszen a disznó intelligens. Tudja, hogy ott vagyunk. A szaglása kiváló. Egyszerűen csak nem fél tőlünk. Mitől is félne? Ellenség híján a disznók ma Magyarország erdőinek urai. Általában kerülik az embert. Nem szoktak bajt keverni. Nem is tartok tőlük.

Cikáznak a gondolatok a fejeben, de mielőtt belemerülnék, Carlo töri meg a csendet.

Jelzi a disznónak, hogy ez az ő területe. Öblös hangja visszhangzik a mellettünk futó, szakadék méretű vízmosás „falán”. Nem ugat, szinte dörög. Csendre intem, de ő még nem elégedett.

Kell néhány perc, hogy visszanyerje nyugalmát. Elhallgat. Síri csend van. Büszkén fekszik vissza menedékébe. Szellő sem rezdül. Újra nyugalom lengi be a tábort.

Észre sem veszem, de megint reggel van. Én viszonylag későn kelek. A tábortűznél már öten-hatan kávét főznek és készülnek a mai napra.

Lassacskán mindenki előkerül és nekilát a reggelinek. Kicsit nehézkesen indul be a nap. Össze kell rázni a társaságot.

Valkó és Gabi köré gyűlik most mindenki. Ma a csapdázásé a főszerep. Két egyszerű típust mutatnak be. Könnyűnek tűnik. Mindenki látott már hasonlót filmen vagy a youtubeon.

20161127-IMGP0096

A bemutató után azt gondolja mindenki, hogy ezzel vége a napnak és megyünk haza.

Na neeeem!

Tessék megcsinálni, amit láttatok! Ez a lényege az ilyen rendezvényeknek, hogy ne csak lássuk, hanem csináljuk és megéljük a dolgokat. Mindenki elkezdi megalkotni a csapdáját. Mérnek, faragnak…

20161126-IMGP0051

20161126-IMGP0096

Mikor elkészülnek, kipróbáljuk. Nem sikerül mindenkinek elsőre. Bizony nem is olyan egyszerű! Többé-kevésbé mindenki rájött a dologra és sikerült működő csapdákat alkotni.

20161127-IMGP0026

20161127-IMGP0011

20161127-IMGP0015

Jutalmul kürtőskalácsot sütünk. Nem holmi botkenyérről van szó. Valódi fahéjjascukros kürtőskalácsot.

20161127-IMGP0105

20161127-IMGP0106

Kívül ropogós, belül foszlós. Ezzel az lakomával zárjuk a bushcraftot.A tüzeket eloltjuk és rendbe rakjuk a tábort. Csomagolás után útra kelünk.

20161126-IMGP0047

Remek hangulat volt. Köszönöm minden résztvevőnek ezt a nem mindennapi élményt.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.