Reggel 02:30. Szótlanul gyalogolok, a gyengén kivilágított utcákon. Az állomásra tartok. Csak a lépteim koppanása visszhangzik a csendben. Meg, megigazítom a hátizsák pántjait, a vállamba vágnak. Kis városi edc zsák, bár nem nehéz, nem erre a terhelésre találták ki. Azért hoztam csak, hogy Csabi barátomat zrikáljam, a 20 literes űrtartalommal.

IMG_20170810_194058

Kaján mosoly fut át az arcomon, ahogy erre
gondolok. Ebben a pillanatban belépek az állomás előcsarnokába, átvágok, és határozott léptekkel a vonat felé veszem az irányt. Ledobom a cuccom, és már alszom is. Nem sokkal később, Kelenföldön ébredek.

Felcihelődök, mindjárt megérkezem. Hogy is van az útiterv? Metróval a Batthyányi térig, onnan Hév a Lenfonóig. Hamar megy az idő, gyorsan oda érek. Elindulok lefelé az utcán.

Pár perc múlva egy ismerős alak tűnik fel a korai napsütésben. Rozsomák az, kisétált elém. Fáradt a tekintete, egy éjszakás műszakon van túl. Mindketten egyetértünk abban, hogy egy kávé a következő projekt.

Gyorsan ledöntjük a közeli kisboltban, és folytatjuk a reggeli sétát. Lassan kiérünk a városból, lekanyarodunk a gátra, utunk arra visz. A nap már elviselhetetlenül tűz, lihegünk, de haladunk tovább.

Meglátjuk az ösvényt, befordulunk a fák közé, ahol pár méter után már hallatszik a
hullámverés. Lepakolunk, gyors terepszemle, és már látom, igaza volt a srácoknak, a helyszín ideális.

Kiválasztok egy megfelelő helyet, és felépítem a sátram. Szótlanul nézem, teljesen elszoktam tőle.

Túl zárt, túl idegen…

Mindegy, a családnak jó lesz, én úgyis ponyva alatt alszom. Motorzúgás hallatszik,
megjött Gábor. Elindulok elé, meglepetésemre nem egyedül érkezett. Simon Jani, és Balázs vigyorog mellette.

Örülök nekik, régen nem találkoztunk már. Percek alatt lepakolunk a táborhelyre, közben Tomi is csatlakozik hozzánk. Balázs nekilát a reggelinek, és isteni rántottát készít, a la gasztro bushcrafter.

20160814-DSC09734

Szótlanul táplálkozunk, majd új erőre kapva, előkerül a kotyogós is. Egy újabb kávé után, elkezdjük a megbeszélést, és a forgatást. Először a MaB-os tervekről készül egy riport, majd estig a Jani által hozott kések tesztjeit vesszük fel. Ez utóbbit mindenki kisgyermekként élvezi.

IMG_20170811_133528 (2)

Már esteledik, mire mindenki ideér. A nap hátralevő részét beszélgetéssel töltjük.

Hajnalodik mire nyugovóra térek. Nehezen alszom el, hallgatom a hullámok neszeit. A holnapi napon jár az eszem. Izgulok, remélem jól sikerül, hisz rengeteg időt öltem a szervezésbe.

Kacsák hápogására ébredek, zajongva úszik el mellettem a tollas család. Egy darabig figyelem őket a hajnali napfényben, majd kávé után nézek.

Miközben csanakomból kortyolgatom a gőzölgő feketét, Valkóék tűnnek fel az ösvényen. Lassan itt az idő, elindulunk Balázzsal, és Bálinttal a találkozási pontra. Már népes kis csapat vár ránk. Kölcsönös bemutatkozás után, a táborhely felé vesszük az irányt. Kedélyes csevellyel múlatjuk az időt, a tegnapi szaharai melegnek ma már nyoma sincs, kellemes szellőben rójuk az utat.

Mire vissza érünk, a tábori konyhára rá sem ismerni. Asztal, tripod, kukazsák állvány, és verem kemence.

20170811-IMG_20170811_194054

Egy fél óra múlva, már folyik a sütés, főzés. Családias a hangulat, ennek köszönhetően, hamar összerázódik a csapat.

Egy korai ebédet követően páran elvonulunk a társaságtól, nem akarjuk a gyerekeket megrémíteni.

A nyúl feldolgozás, nem nekik való látvány. Egy eldugott tisztáson felkötjük a rémfát, és nekiállunk a munkának. Van aki már csinált ilyet, van aki most esik át a tűzkeresztségen, de senki sem bizonytalan.
Figyelik a kezem, és követik a mozdulataim.

20170825-FB_IMG_1502803422580

Mindenki szótlanul teszi a dolgát. Megtiszteljük a “zsákmányt”, mert életét adta azért, hogy ehessünk. A nyársakat is hamar elkészítjük, kezdődhet, a
sütés.

Visszafelé csatlakozom Illéshez, aki első éjszakáját tervezi menedékben tölteni. Segítek
kivitelezni egy gyémánt menedéket. Elég kuckós, ezért első kint alváshoz tökéletes választás.

Átbeszéljük a részleteket,mit, miért, és hogyan. Jó érzés, ahogy csillogó szemekkel fürkészi éjszakai szállását, szinte tapintható a lelkesedése. Elszáguld mellettünk egy csapat gyerek horgászbottal a kezében, a kutyámmal a nyomukban. Mögöttük mosolyogva Torda Peti lépked komótosan, felvállalta a bébiszitter szerepét.

20170825-FB_IMG_1502803617961

A fiam nem sokra rá, nyakig vizesen, de vigyorogva trappol vissza, Apa! Apa!
Majdnem fogtam egy halat! A tűz mellé ültetem, és megszárítom a ruháit. Végignézek a táboron,ahol beszélgető, vidám embereket látok, akik kitörtek a virtuális világ rabságából, hogy valódi kapcsolatokat építsenek, tapasztalatot szerezzenek, hogy éljenek…

20170825-FB_IMG_1502803306725

Esteledik már, minden résztvevő a tűz körül beszélget. Meggyújtom a fatwood fáklyát, amit még délután készítettünk a gyerekekkel.

20170825-FB_IMG_1502804131507
Nagy sikere van, a kicsik indiántáncot járnak a narancs szín fényben. Éjfél is elmúlik, mire mindenki elpihen. Hamar ismét pirkad, de az erős éjjeli szél,és a rövid eső, senkinek nem szegte kedvét.

Reggeli után azonban egyre többen távoznak. Sajnos vége a hétvégének. Ebédre már, csak a törzstagok maradnak. Lassan, kedvetlenül pakolok össze. Sajnálom, hogy így elrepült ez a pár nap. Elköszönünk
egymástól, és a családommal kézen fogva, nekivágunk, a hosszú útnak hazafelé.

Érzésem szerint, ez egy nagyon jó hétvége volt…

 

Szerző: Glász Sándor

3 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.