A nap langyos, délutáni sugarai lágyan simogatták az óbudai hegyvidék dombjait, felszárítva a napok óta hulló eső nyomait. A környék lakói ilyenkor szokásos tevékenységüket végezték, a konyhakertben szorgoskodtak, vagy ebéd utáni sziesztával ünnepelték a hirtelen jött jó időt. A pihenő polgárok szendergését váratlanul felbukkanó jövevény zavarta meg. Negyvenes éveiben járó, inkább vadonba, mint utcára való öltözéket viselő férfi kaptatott felfelé a Perényi úton. Felszereléséből ítélve a közeli erdőbe tartott, vállán régi katonai tarisznya, övén apró holmikkal tömött táska. Volt valami határozottan furcsa a magatartásában. Elszántan tartott célja felé, időnként valami nem látható dolgot igazgatva pulóvere alatt. Arca ilyenkor furcsa, Gollam-szerű kifejezést öltött és megszaporázta amúgy is öles lépteit.
Az utolsó házat elhagyva végre az erdő szélére ért. Hirtelen - mintha falba ütközött volna - megtorpant és előhúzott ruhája alól valamit... Egy kés volt az, mégpedig egy Zsarátnok! A karcsú, vége felé keskenyedő, sötétbarna wenge fa markolat kikandikált a bőr tokból. De micsoda tokból! Gyönyörűen megmunkált, vastag marhabőr erszénytok, szélét erős varrás fogta össze...
