A nyár végi nyílt nap margójára

A nyár végi nyílt nap margójára

Reggel 02:30. Szótlanul gyalogolok, a gyengén kivilágított utcákon. Az állomásra tartok. Csak a lépteim koppanása visszhangzik a csendben. Meg, megigazítom a hátizsák pántjait, a vállamba vágnak. Kis városi edc zsák, bár nem nehéz, nem erre a terhelésre találták ki. Azért hoztam csak, hogy Csabi barátomat zrikáljam, a 20 literes űrtartalommal. (tovább…)...
Read More
Zsarátnokkal a táborban

Zsarátnokkal a táborban

A nap langyos, délutáni sugarai lágyan simogatták az óbudai hegyvidék dombjait, felszárítva a napok óta hulló eső nyomait. A környék lakói ilyenkor szokásos tevékenységüket végezték, a konyhakertben szorgoskodtak, vagy ebéd utáni sziesztával ünnepelték a hirtelen jött jó időt. A pihenő polgárok szendergését váratlanul felbukkanó jövevény zavarta meg. Negyvenes éveiben járó, inkább vadonba, mint utcára való öltözéket viselő férfi kaptatott felfelé a Perényi úton. Felszereléséből ítélve a közeli erdőbe tartott, vállán régi katonai tarisznya, övén apró holmikkal tömött táska. Volt valami határozottan furcsa a magatartásában. Elszántan tartott célja felé, időnként valami nem látható dolgot igazgatva pulóvere alatt. Arca ilyenkor furcsa, Gollam-szerű kifejezést öltött és megszaporázta amúgy is öles lépteit. Az utolsó házat elhagyva végre az erdő szélére ért. Hirtelen - mintha falba ütközött volna - megtorpant és előhúzott ruhája alól valamit... Egy kés volt az, mégpedig egy Zsarátnok! A karcsú, vége felé keskenyedő, sötétbarna wenge fa markolat kikandikált a bőr tokból. De micsoda tokból! Gyönyörűen megmunkált, vastag marhabőr erszénytok, szélét erős varrás fogta össze...
Read More
Fejezetek, egy YouTubecrafter életéből:  Az első, Bushcraft oktatásom története

Fejezetek, egy YouTubecrafter életéből: Az első, Bushcraft oktatásom története

Néhány hete szerveztük az első Minden, ami Bushcraft kis lészámos oktatóhétvégéjét. Ez a programon részvevő volt Glász Sándor, aki saját szemszögéből meséli most el hogyan élte meg.... Ülök a gép előtt, és böngészek. Mindig ezt csinálom, ha van egy fél óra szabadidőm. Hoppá, egy új videó a hosszútűzről! Már kattintok is, töltődik, várok. Alaszkai a fickó, olvasom, biztos ért hozzá, és már nézem is. Aha, reklámszatyorból veszi elő, az otthonról hozott gyújtóst! Nagyon autentikus …  Inkább ránézek a Facebookon a MaB-ra. (tovább…)...
Read More
Dióhéjban a mogyoróról

Dióhéjban a mogyoróról

Nagyon szeretem a gombákat, magának a begyűjtésének a folyamatát is, tudnunk kell azonban, hogy a nehéz emészthetőségüknek köszönhetően szinte ugyan annyi energiát vonnak el a szervezetünkből, mint amennyit adni tudnak. Az őszi erdőségek nem csak ezzel az ajándékkal kedveskednek nekünk. Még nem volt igazán hideg, deres éjszaka, ezért a csipkebogyóról, kökényről, a galagonyáról és társairól nem beszélek. Szezonális jellegénél fogva - az alföldi erdőségekben gyakran előforduló – vadkörte, vadalma is megérdemelne egy lélegzetvételt, de most kifejezetten a vad (vagy más néven török) mogyoróról szeretnék írni néhány gondolatot. (tovább…)...
Read More
Silky a japán prémium

Silky a japán prémium

Történetesen a szelek mostanában erősen fújnak nyugati irányba és a Silky európai forgalmazója ránk talált. Így lehetőségünk volt kipróbálni két viszonylag ritkán szembejövő típust a Silky kínálatából. Az egyik a Silky BigBoy 2000, mely 350 mm-es vágó éllel büszkélkedhet és egy igazi nagymenő, aki visz mindent a Silky Catanaboy. (tovább…)...
Read More
A Szolga, aki lelket kapott

A Szolga, aki lelket kapott

Lépéseket hallok. Izgatott vagyok! Ő az! Csakis Ő lehet. Nyílik a szekrényajtó, kihúzom magam. Sokan laknak itt, de tudom, hogy engem választ. A kezébe simulok. Összeillünk. Előveszi a legszebb ruhám és magához szíjaz. Majd kiugrok a bőrömből izgalmamban! Vajon hová megyünk? Mit fogunk csinálni? Ismerős illat lengi be a levegőt. Harmatos moha és nyírfa illat. Végre megérkeztünk. Jól ismerem a helyet, számtalanszor jártunk itt. Levetem a ruhámat. Játszik rajtam a fény. Nem vagyok hivalkodó, mint a pökhendi vadász, aki mellettem lakik. Ő vakít. A fényeket tükör módjára otrombán veti szerte szét. Csak a vér tudja megtörni gőgös fizimiskáját. Én más vagyok. Tisztelem a gazdám. Felületem, mint a millió és millió barázda a rónaság végtelenbe nyúló megművelt szántóin. Nem csillanok. A nap sugaraival arcát simogatom. Jól bánik velem. Eszköz vagyok. Szolga vagyok – jó szolga, aki mindent kibír. Jó szolga, aki az életét adná a gazdáért. De Ő más! A gazdám szeret engem. Sosem érezteti, hogy szolga vagyok. Keményen dolgozunk egész nap és mikor delelőn az idő, megpihenünk....
Read More