2019. május 25-én került megrendezésre a második Vadóc Manó kalandtúra, amelynek témáját a kalózokról szóló történetek adták.
Szeretném pár szóban leírni, hogy jelenleg milyen területekről dolgoznak a program szervezői.
Pedagógus, iskolai védőnő, pedagógiai asszisztens, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, gyógypedagógus. Ami közös mindannyiunkban, hogy mind érintettek vagyunk ADHD-s témában.
Pedagógiai Reflexió:
Létszám:15 gyermek 15 felnőtt kísérő
Életkor: 5-12 év
A foglalkozás a tematikus terv szerinti következő program volt, 15 gyermek és 15 kisérővel.
Az előre eltervezett programokat, fejlesztéseket a teljes mértékben sikerült megvalósítani. Különféle munkaformákat alkalmaztunk, de főként a kooperatív csapatmunka dominált az alkalom alatt. A csapatmunkával a fő célunk a közös alkotás, a közös gondolkodás fejlesztése volt.
A foglalkozást a köszöntő után a megszokott ismerkedős játékkal kezdtük, figyelve a szokásrend kialakításának menetére. Fontos, hogy a gyerekek tudják, mi mi után következik. A kő-papír-olló ennek a kornak egy rendszeresen alkalmazott játéka, így teljesen közel állt hozzájuk. Élvezték a feladatot és hibátlanul elvégezték.
A játék végével elkezdődött a mese. A gyerekek nyílt fülekkel, hatalmas figyelemmel kísérték, hogy vajon a mai mese miről fog szólni. A krajcárok hallatán mindenkinek megcsillant a szeme és izgalommal indultak neki a térképpel az első állomásnak. Az ismeretlen terület, a térképhasználat igazán izgalmasra sikerült. A gyerekek ezt nagyon szeretik, élvezik. Sokféle figyelemre jó, és a tájékozódási készséget is lehet vele fejleszteni. Állandó figyelem és érdeklődés kíséri a kirándulásnak ezt a részét.
Az első állomásra érve, egy függőhídhoz érkeztünk. A gyerekek egyensúlyérzékét szerettük volna fejleszteni. A kötélen való közlekedés, még kapaszkodva is elég bizonytalanul ment a gyerekeknek. Bár a lelkesedés hatására volt, aki többször végig ment rajta.
Következett a legizgalmasabb rész, a 14 darab „kincs” megtalálása, ami plusz mozgásra, figyelemre, keresésre, tájékozódásra invitálta a gyerekek érzékszerveit. A kibontás után a kirakó részeinél azonban több gyermek más elfoglaltságot keresett. Bár az elkészült munkára azonban többen megérkeztek, és az újabb térképet már együtt nézték tovább, keresve merre menjenek.
A Tudás fája állomásnál a nagy létszám okán nem a megszokott memóriajátékot alkalmaztuk, hanem párkeresőt. A gyerekek felismerő készségét mozgattuk meg. A játék esetében nagyon fontos volt figyelni a másikra, ki mit keres, ki milyen táblát tart maga előtt. Mivel rövid játék volt, így többször játszottuk, és meglepetésre a lelkesedés nem csökkent. A végén, akinek volt kedve, még memóriajátékot is játszhatott. A helyszínen lévő érdekesen növő fa gyökerei remek mászóka volt. A fel-le mozgással a vesztibuláris idegrendszerre is sikerült hatnunk, illetve a problémamegoldási készségre is.
A kincskeresés továbbra is izgalommal töltötte el őket. Sikeresen megtalálták ezen az állomáson is elrejtett további 16 darabot. Bár elég sok időt vett igénybe. A kirakónál már csak a legkitartóbbak voltak jelen.
Rövid ebédet követve új erőre kapva folytattuk utunkat.
A Csendes zúg az egyik legjobb állomás volt. A kirándulásunk csúcspontja, hisz a közös játék után szabadon alakulhattak a kapcsolatok. Alakultak is. Nehézségeiktől függetlenül harmóniában, békében játszottak hosszú időn keresztül, konfliktusmentesen. Itt az alkalmazkodási készségre, illetve a társas kapcsolatokra tettük a hangsúlyt. Volt, aki focizott, olvasott, frizbizett, beszélgetett. Az aggódó szülői szemekkel kísért játék alatt a felnőttek is jót beszélgettek egymással. Kicsit támogatva, tapasztalatot cserélve, az idő előre haladtával már-már kacagásoknak is fültanúi lehettünk. Ami örömmel töltött el minket, hogy a gyerekek mellett a felnőttek is töltődnek.
Nehéz volt újra útnak indulni. Bár a Kalóz tér újabb titkokat rejtett. Az érdeklődésük a térképpel magasan szárnyalt. A Kalóz téren a kincsesláda keresésére indultunk. Meglelve már csak a kirándulás lezárása következett. A gyerekek boldogan vették át az okleveleket, a kitűzőket, mellyel teljes jogú csapattaggá váltak.
Összességében foglalkozás nagyon jó kedvűen, folyamatos motiváltsággal telt. A részképességek, készségek fejlesztése mellett a szórakozásra is tudtunk időt és energiát szentelni. Tanulság azonban, hogy e különleges gyermekeknek a problémamegoldó készsége még támogatásra szorul. Fontos, hogy a jövőbeni tervezések folyamán ezt figyelembe véve, a fokozatosság elve szerint, a kisebbtől a nagyobb fele haladjunk. A végén kialakult kaotikus helyzet így kisebb lett volna.
Gyógypedagógiai értékelés:
A Vadóc Manó fejlesztőprogram ADHD-s gyermekek és családtagjaik megsegítésére jött létre. Az ADHD (Attention Deficit and Hyperactivity Disorder: köznyelvben elterjedt hiperaktivitás-figyelemzavar), melyre a figyelemzavar, a túlzott aktivitás és az impulzivitás tünetegyüttese jellemző. Ezeknek a gyerekeknek nehézséget okoz a viselkedésük szabályozása, emiatt problémáik lehetnek az önirányítás területén, a célorientált cselekvések megszervezésében és kivitelezésében, a szabályok betartásában. Előfordul, hogy a viselkedésszabályozás nehézségei miatt társas kapcsolataik nehezítettek, nehezen kötnek és tartanak fenn barátságokat, pedig hihetetlenül segítőkészek, őszinték, empatikusak tudnak lenni.
A kalandtúra számos pozitív hatása közül talán a legfontosabb, hogy a gyerekek találkozhatnak hozzájuk hasonló társaikkal, gyakorolhatják a szociális normákat, baráti kapcsolatokat alakíthatnak ki és mélyíthetnek el a túrák rendszerességének köszönhetően. Emellett a szülők is megoszthatják egymással a tapasztalataikat, tanácsaikat, érezhetik, hogy nincsenek egyedül a problémáikkal.
A Vadóc Manó túrák során a gyerekek és szüleik együttműködve teljesítenek feladatokat különböző helyszíneken. Közben Vadóc Manóról és az aktuális feladataikról hallgatnak meg minden állomáson egy mesét, amely segíti őket, hogy igazán beleélhessék magukat a „szerepükbe”. A túraútvonal helyszínein elrejtett tojásokat kell megkeresniük, melyeknek a belsejében egy térkép egy-egy darabkája található. Ha megvan az összes tojás, kirakják a térképet, ami elvezeti őket a következő állomásra.
A játékos feladatok közben fejlődik a gyerekek kognitív, szociális, kommunikációs, problémamegoldó képessége, együttműködési készsége, figyelemkoncentrációja, kreativitása, kitartása, beszédértése, fantáziája, logikai gondolkodása, vizuális észlelése, téri tájékozódása, az egymásra figyelés képessége és a túrák pozitív hatással vannak a szülő-gyerek kapcsolatokra is. Mindez egy természet közeli élményben valósulhat meg, alkalmazkodva a gyerekek mozgásigényéhez, kihasználva a mozgás fejlesztő hatását.
A viselkedésszabályozás is szerepet kap, hiszen ez is egy fontos fejlesztendő terület sok ADHD-s gyermek esetében.
A túrák elején a gyerekek számára egyértelműen meg van fogalmazva a kívánt viselkedés, hogy tudják, mi az, amit elvárnak tőlük. Fő szabály, hogy odafigyelünk saját magunkra, a társainkra és a környezetre. Ha konfliktus adódna, egymás érzéseit figyelembe véve megoldást keresünk rá.
Mindezek biztosítják, hogy a túrák jó hangulatban valósulhassanak meg és mindenki pozitív élményekkel távozhasson.
Az értékeléseket készítették:
Csordás Melinda pedagógus / tanácsadó
Marton Kata / gyógypedagógus
Gyoroki Bálint pedagógiai asszisztens / programszervező