A júliusi túránkon egy új szokás bevezetésére törekedtünk. A gyerekek a túra elején öt hangulatjel (nagyon vidám, jókedvű, közömbös, szomorú, mérges) közül kiválasztották, hogy az aktuális hangulatukhoz melyik fej illik a leginkább, majd azt végig maguknál tartották. A túra végén újra megkérdeztük őket, hogyan érzik magukat. Mindezzel az volt a célunk, hogy fejlesszük a gyerekek érzelmi intelligenciáját, hogy könnyebben ismerjék fel a saját érzelmeiket, és ha szükséges segítsünk nekik kontrollálni azokat, illetve hogy mások érzéseit is jobban megértsék, segítve szociális képességeik fejlődését.
Miután feltérképeztük a gyerekek aktuális hangulatát, újabb névtanulós játék következett. Azt tapasztaltuk, hogy ezekre a játékokra mindig szükség van, mert ritkán találkozunk egymással, és a gyerekek mellett, olykor a felnőtteknek is nehézség ilyen sok név megjegyzése, főleg úgy, hogy minden alkalommal csatlakoznak hozzánk új tagok is.
Mivel az eddiginél kisebb korosztály volt a mostani túrán, át kellett gondolnunk a feladatokat. Néhány feladatot könnyebb szinten kellett elvégezniük a gyerekeknek, néhányat pedig kihagytunk. A játékos feladatok közben megsegítettük a gyerekeket, ha elakadtak. Több volt a konfliktushelyzet is, melyekre igyekeztünk minden fél számára elfogadható megoldást találni.
A túra és a feladatok a Vadóc manó és a mocsár titka című mese köré szerveződtek. Vadócék felkeresték Hápit, a lápi kacsát, Lebbencset, a békát és végül eljutottak Lápihoz, a nagylábú törpéhez.
Az állomásokon a meséhez igazodó feladatokkal találták szembe magukat, melyeket sikeresen teljesítettek.
Hápi kacsa próbájánál Hápi kincsét kellett megszerezni úgy, hogy csak akkor mozdulhattak és haladhattak előre, amikor Hápi háttal állt. Ahogy megfordult, hirtelen meg kellett dermedniük.
Ezután Lebbencset kellett kiszabadítaniuk egy feladat megoldásával, akinek a nyelve egy szitakötőhöz ragadt. Egy nagy gyökerű fa köré elrejtettünk kirakós darabokat, amiket összegyűjtöttek és kiraktak a gyerekek. A kirakós egy óriási békás kifestő lett, amit örömmel és kreatívan színeztek ki.
Az utolsó állomásnál kicsik és nagyok kipróbálhatták, milyen érzés lehet nagylábbal járkálni. Kartonból készült óriás lábakat húzhattak magukra, amire színes labdákat kellett gyűjtögetniük. A színre vonatkozóan feltettünk egy kérdést, amire közösen megbeszélve kitalálták a választ, majd keresték is a megfelelő színű labdát.
A feladatok közben megint csak fő hangsúlyt kapott a finom- és nagymozgások, a mozgásszabályozás, a kontrollált mozgás, az egyensúlyérzék, az auditív, vizuális és taktilis percepció és figyelem, az emlékezet, a beszédértés, szókincs, az együttműködő és alkalmazkodó képesség fejlesztése.
Az értékelést készítették:
Marton Kata / gyógypedagógus
Gyoroki Bálint pedagógiai asszisztens / programszervező