2019. június 15-én tartottuk meg a harmadik kalandtúránkat a gyerekekkel és szüleikkel.
Minden elindított program életében eljön az a pillanat, amikor vagy nem érdemes tovább vele foglalkozni, vagy pedig kicsit módosulva, kicsit fejlődve továbblép a következő szintre.
Szerencsére, a Vadóc Manó programunk ha nem is őrült tempóban, de fejlődik, egyre több új kisgyerekkel bővül a kis Vadócok tábora.
Ezért a mi életünkben a fejlődés új szakasza az, hogy programunk ezután Klub “formájában” halad tovább.
Köszönet mindenkinek, aki a lelkesedésével, a belefektetett energiájával, ötleteivel gazdagította a programot. ( Biszák)
Gyógypedagógiai értékelés:
A júniusi túrán szintén fontos szempont volt a szülő-gyermek kapcsolat erősítése, az ADHD-s gyermekek társas kapcsolatainak, szociális készségeinek fejlesztése. A rendszeresen járó családok mellett újabb gyerekek és szülők is csatlakoztak. Emiatt megint előkerült a kő-papír-ollóra épülő névtanulós játék, melyben a gyerekek és szüleik egyaránt részt vettek. Ehhez a játékhoz szükség van a figyelmünk összpontosítására, a memóriánk megdolgoztatására. Mivel sok gyereknek már ismerős volt a feladat, nem volt olyan erős a motivációjuk, hogy végig csinálják, mint a korábbi alkalmakon. Pedig a nevek megjegyzése még néhány gyereknek nehézséget okoz, ezért a következő túrákra másféle névtanulós játékokkal is készülünk.
A kezdeti játék után elkezdődött a mese felolvasása és a hozzá tartozó térkép kiosztása. A gyerekek a térképhasználat során látták maguk előtt a mese főbb állomásait, ami egyfajta biztonságérzetet nyújtott számukra. Emellett jól látható, hogy egy-egy állomás után melyik irányba induljanak, fejlesztve ezzel a téri orientációjukat, térérzékelésüket. Azok a gyerekek pedig, akik az előző túrán is jelen voltak, a téri-vizuális információkat megjegyezve, emlékezetből mentek végig az útvonalon.
A túra során számos képesség fejlesztése valósulhatott meg játékos formában. Volt bizalomjáték, ahol a gyerekeknek csukott szemmel az auditív észlelésre támaszkodva kellett megkeresniük a szüleiket, majd a szülőknek a gyerekeket. A feladatok között több állomáson is volt lehetőség fára mászni, ezáltal fejlődött többek között a gyerekek mozgáskoordinációja, egyensúlyérzéke, téri tájékozódása. A hídépítés feladatnál a problémamegoldó képességük, kreativitásuk, együttműködési készségük és a motoros képességeik fejlesztése történt meg. Kooperatív munkában párkeresős feladatot kellett végrehajtaniuk, fejlesztve a rövid távú vizuális memóriájukat, vizuális figyelmüket és szociális készségeiket. Majd a vizuális terület után, az auditív figyelem és emlékezet fejlesztése került előtérbe, a „Mit tennél a hátizsákodba?” nevű játékkal.
A jelen lévők összekovácsolását elősegítette, hogy az állomások között két csoportban egy hosszú kötelet fogva együtt haladtunk előre, mindenkire figyelve. Emellett egy csapatdal is született, melyet skandálva többször is elmondtunk a túra alatt.
Az időjárás miatt sajnos nem jutottunk a mese végére, így kissé lezáratlanul fejeztük be a túránkat. Az utolsó feladat egy papírsárkány készítése lett volna, amihez mindenki megkapta a szükséges eszközöket, így otthon könnyen elkészíthető.
Az új gyerekek szintén megkapták a névre szóló oklevelet, mely szerint teljes jogú Vadóc Manókká váltak. Jutalmazva lett ezáltal a kitartásuk és a feladatokba fektetett energiájuk.
Az értékelést készítette:
Marton Kata / gyógypedagógus